XXXI. FEJEZET. Egy test, egy lélek.

Halványan, szótlanul, összeszorított fogakkal, keresztbefont karokkal állt ott a tábornok. Ime, néhány lépésnyire céljától végleg meghiusult nagyszerű terve.

Habozása nem tartott soká. Hirtelen elhatározással, rekedten fordult egy mellette álló hor-Dhárhoz.

– Milyen víz ez itt?

– Ez a Duna.

– Hol végződik?

– A Fekete-tengernél.

– Jól van.

Megfordult és távozott.