III. FELVONÁS.

János ottmaradt az öregeknél, mire az uraság ispánnak teszi meg. Erre az asszony elhatározza, hogy óvodát nyit a faluban és fölneveli a szegény gyermekeket. A felvonás egy ebéddel kezdődik. Afányáskás kocsonkát esznek éppen, ürügömböccel és mézes haluskával egyaránt. Egyszerre jön Gábriel, aki közben ispán lett a községben. Odamegy Jánoshoz és elkéri tőle az asszonyt. Erre az asszony szó nélkül felkel, kimegy és egy lovat hoz be, azután sírva beszalad a másik szobába. Az ispán megrendülve néz utána. Majd Jánoshoz lép és szó nélkül kezet fog vele. János egyedül marad a tanítóval, ülnek egymással szemben és isznak. Egy-egy szót szólnak csak. Egyszerre bejön az asszony és kezét csendesen a férj fejére teszi. Az ablakból meglátja ezt az ispán, bejön és kezet fog a tanítóval, aki sírva bocsát meg Jánosnak. János kimegy, lovat nyergeltet, közbe az asszony az ispánt elküldi Amerikába. A tanító kezet fog a lóval, mire a szolgabíró otthagyja az ispánt, lemond az asszonyról és mindenkinek megbocsát. A ló mindenkivel kezet fog és megbocsát az ispánnak. Látni, amint minden jóra fordul: bejön egy ember és az összes csapokat jóra fordítja.