Őslakók.

A Lipótváros őslakói a keresztes háboruk idején özönlöttek át a szomszédos Erzsébetvárosból és rövidesen megtelepedtek az Ulits egykorú kőasztala mellett. Szokásaikról kevés adat maradt fenn: – zsúrjaikat a mai börzepalota helyén tartották, nyereg alatt puhított szendvicst és kanca-teát szolgálva fel a párduc- és medvebőr-szmokingos (Lechner) Leventéknek. Tea után bélák (Bloch) régi magyar dalokat pengettek a »Kol Nidreh« és »Manis Tanu« ciklusból, azután rendesen egy (Teichner) Táltos, vagy Utáltos nevü fiatalember jóslatokat mondott a távollevő jóbarátom kitaposott beleiből. Irni nem tudtak (de mégis írtak). Harcmodoruk igen szeszélyes volt: – elleneiket »hujvé, hujvé«, egymást pedig »ich geb«, »ich nehm« kiáltással rohanták meg: – néha hátrálást színleltek, pedig igazán hátráltak. Főfoglalkozásuk a poloskatenyésztés és hirlapírás volt. Hegedőseik, igriceik és móricaik nagy számmal valának.