BLÉRIOT PESTRE JÖN.

(Blériot-éknál reggel 10-kor még be vannak csukva a spaletták. Őnagysága édesen alszik még: a nagy aviatikus pláne, sőt monopláne, hortyog. Egyszerre felhorkan és ledobja az egyfedelű paplant.)

A nagy aviatikus: Hopp! Hallo! Kérek helyet. Csak hagyják, uraim! (Leszáll az ágyról. A leszállás, 10 óra 5 perc és 11 másodperckor, elég símán történik: először a hátsó rész érinti a földet, a csavar az ütközéskor kissé megsérül. Nagy ováció.)

Őnagysága (franciául): Kanszt nicht acht gébn?

Gyerekek (mind az öten előrohannak és ordítanak): Lepotyog a papuka! Lepotyog a papuka! Kérem, bácsi, fogják meg a papukát.

A nagy aviatikus (megdörzsöli a motort): Madame, a nagy francia nemzet hódolattal néz önre, köszönöm uraim, ó, semmi uraim, mais c’est rien. Sarolta, hozzál kávét. (A gyermekeihez, franciául.) Ne krics. – Mi van ma? Tizenötödike van ma?

Őnagysága: Mész napszámba?

A nagy aviatikus (dühösen és határozottan): Hát máma nem röpülünk. Hát máma nem röpülünk. (Az asztalra üt háromszor és négyet köp, szabályos időközökben.) Elég volt, a kutya istenit, le Dieu du chien. Sarolta, hallgass ide. Fölpakoljuk a gyerekeket és kimegyünk a Bois de Budeuche-be. Egész nap megyünk, érted? (Boldog sóhajjal.) Gyalog, gyalog megyünk, jól rajta a földön, csoszogva… (Vad vággyal.) Te Sarolta, én négykézláb fogok menni.

Őnagysága (a naptárnál): De huszonnégy lóerőre berendezett madárkám, hiszen máma ide az van írva: »Október 17-én felszállás Budapesten, en Hongrie«.

A nagy aviatikus (hirtelen leül, elkeseredetten): Püff. A teremtésit. Sa création. Ezt elfelejtettem. Hát nincs, nincs, nincs nyugalom. Hát nekem repülni kell. Hát én egy kis madár vagyok. Csip, csip, csiripip, pí! pí! (Szomoruan csipog.)

Őnagysága (kendermagot ad neki): No jó, Blérikém, no jó. Csak menj szépen. Fő az üzlet.

A nagy aviatikus: Tudom, tudom. (Benzint sír.) Fő az üzlet. A keserves rézangyalát ennek a világnak! L’amer ange de cuivre de ce monde. Hol a fenébe van az a Budapest?

Őnagysága: Az egy nagy, kirgiz tábor a Danube partján. Tót és izmaelita menekülők alapították tavaly novemberben. Volt az ujságban.

A nagy aviatikus: Az más, az Messzina pusztulása, amire te gondolsz, és nem is november. Budapest… (Szigoruan a kis Mauricehoz.) Maurice, hol van Budapest?

Maurice (szemtelenül): Vörös tenger, jobbra, a második sziget.

Őnagysága: És ide mész te röpülni?

A nagy aviatikus: Hát mit csináljak? Muszáj. Maurice, hozd be a fogasról a monoplánt és a kalapomat.

Őnagysága: Ugyan, csak nem viszed azt az új monoplánt, a béléssel? Jó oda abba a Gobi-sivatagba a régi is.

A nagy aviatikus: Hát hol van a régi?

Őnagysága: Benn van a hálószobában, de egy kicsit ki kell kefélni. Julcsa, hozza be a monopli-t. (Julcsa begurítja.)

A nagy aviatikus (megnézegeti, alánéz, fölemeli a szárnyat): Na fiam, ez már elég… Na, abba a Turkesztánba azért jó lesz… Hanem itt hozzá kell varrnod a tengelyt, mer’ leszakadt… Hm, ejnye… (Sugva.) Mondd csak,… őő… ki van ez terpentinezve?

Őnagysága: Ne félj… Abba a Szudánba…

A nagy aviatikus (tovább nézegeti a monoplánt, egy kereket cérnával összecsomóz a tengellyel): Ejnye, ez a motor… van gummiarábikum?… Disznóság, hogy nincs gummiarábikum… (Nyállal próbálja összeragasztani a motort.) Itt egy kicsit megfoltozhatnád… (Belenéz a csónakba; – rosszkedvüen visszakapja a fejét.) Hányszor mondtam már, hogy ne fektesd bele éjjelre a gyereket?

Őnagysága: Most te csak siess, mert elkésel. Abba a Kamcsatkába jó lesz.

A nagy aviatikus: De mégis, ki kell próbálni… (Féloldalt beleül a gépbe, fölemelkedik és nyikorogva döcög pár lépést a levegőben, aztán megáll görbén.) Gyerekek, fujjátok. (Gyerekek, mind az öten hátulról fujják. A gép nekilódul és lever egy vázát.) Hisz egész jó. (A motor hátul kiszakad és kilóg a benzin.)

Őnagysága (franciául): Kanszt nicht acht geben azzal a nyavalyás izével? Szállj le má’ és vidd el.

A nagy aviatikus: De itt hiányzik még öt lóerő… Julcsa, hova tette a lóerőket? (Leszáll. A csavar beleakad a jobbszárnyba és kilyukasztja a dugattyut. A benzin leesik a csónakba, a hajó orra betörik és vérezni kezd. A kormányrúd széthasad és a turbinatengelyre csavarodik.)

A nagy aviatikus (megvakarja a fejét): Hm… Ez mégse lesz jó.

Őnagysága: De az istenért, már féltizenegy! Vidd, ahogy van.

A nagy aviatikus (dühösen): Hát adjál egy kis spárgát és spanyolviaszkot! (Mérgesen felszedi az egész monoplánt és a hóna alá csapja.) Gyerünk fenébe, a keservit, son amertume. Én egy szegény kis madár vagyok. Én szeretnék négykézláb… És ez a randa monopli…

Őnagysága: Azoknak a zuávoknak jó lesz. Rohanj!

A nagy aviatikus (rohan): Hol van az a Pestis? És még a beszédet se tudom. (Hadar.) »Ó semmi, tisztelt uraim, ó nagyon örülök, ó a La Manche is semmi volt… magasztos érzelmekkel suhantam a habok fölött… a lovagias magyar vendégszeretet… ó levegő… ó a szent repülés… meghódítottuk…« (Eltűnik a keleti láthatáron.)