86. Hivták az esőt a lakodalomba.

Férhönatta a szél a lányát, êmönt az esőhön, hogy möghîja násznagynak. Az eső ajálkozott is, hogy êmén ha töheti. „Hanem – aszongya – tudod, hogy én nem möhetök mindönkor, maj mögnézzük mingyá! mikor is lösz a lakodalom?“ A szél osztán mögmonta, hogy ekkô mög ekkô, vasárnap. Aszongya az eső: „Mögájjé ken! aszszony! hosz be csak a kalėndárijumot.“ Az aszszony beviszi a kalėndárijumot, láti, hogy Szögedön éppen akkô vásár lösz, aszongya: „Nem möhetök, mer Szögedön vásár lösz. (Innen a szólás: „Hítták az esőt lakodalomba, de aszonta: hogy nem möhetök, mer Szögedön vásár lösz,“ ha vásárkor esik.)

(Szeged.)