43. A lélek kis, fehér egér alakban.

Vôt két katona. Ennekelőtte, hogy nagyon sokájig szôgálták a császárt, szerettek vôna hazamönni szabacscságra, de nem ojan könynyen möntek haza, mint mostan, mer még akkô vonat nem vôt, de azé nem bánták mán, ha gyalog mönnek is, csak hazamöhessenek látójúl. No, de ez a két katona nem ėgy falubéli vôt, csak szomszéd kösségbe valók vôtak. Mikor möntek haza, ėgy erdőn köllött hazamönni. Mikor möntek az erdőbe, aszongyák ėgymásnak: „No, ha gyüvünk viszsza, majd itt, ennél a fánál mögvárjuk ėgymást!“ Evel oszt möntek űk. Mikor odaértek, hogy most mán az ėgygyiknek az ėgygyik, másiknak a másik faluba köl mönni a falujába, aval kezet foktak ėgymással oszt elindultak. Hazaértek, mind a kettőt nagy örömmel fokták a szüleji, mer régön nem vôtak otthun. Otthun osztán hamâ teltek a szabacscságos napok, hamarabb, mint katonájékná. Itt oszt köllött viszszamönni, elbúcsúsztak ėgyik is, másik is a szülejitül; mönnek viszsza. Mikor odaértek az erdőbe, mögén öszszetanákosztak ėgymással, el is fárattak, lėfeküttek oszt elaluttak. Mikor az ėgygyik fölébrett, látytya: hogy a másiknak a szájába beszalatt ėgy kis, fehér egér, itt mongya magába: „No, mögáj! maj kileslek én“. A hogy ott lesi, hát csakugyan kigyütt a szájábul a kis, fehér egér, addig hőlészte (= êre, âra kergette), még mög nem fokta. De hát nem bírta eleventen mögfogni, a mint ráütött, mingyá mögdöglött.

Itt osztán ráúnt ottan, mer nem birt alunni, kőtötte a komáját (így mondja a katona katonabarátjának) hotyhát kejjön fő, mer maj êkésnek! de biz ottan nem kelt föl a komája, mer az a kis egér a lelke vôt. Aval mönt a katona nagyijetten viszsza az ezregyihön, mingyá jelönti a kapitánynak: hogy járt a másik katonával? a kivel elmönt szabacscságra! A kapitány nem is akarta eszt elhinni, hanem azér kocsira ültek ėgy orvossal mögvizitálni, hogy nem-ė a pézijé ütötte agyon? mer möglácczik rajta. Mikor az orvos mögvizsgálta a katonát, látta, hogy nem vôt neki sėmmi ütése sėhun sė, a kis fehér egér pedig akkor is ott vôt a katona mellett.

Igy oszt eszt a katonát eltemették, sėmmi büntetést sė kapott az a másik katona. Akkor oszt elhitték, hogy ez bizonyossan a katonának a lelke vôt ez a kis fehér egér.