44. A beszélő koponya.

Vôt két, büszke vőféj, odajártak hívogatni, hát a mönetközben a temetőn köllött nekik körösztülmönni, ott tanátak ėgy halottnak a fejekoponyáját az árokba, az ėgygyik kényösségbű mögrukta, asz monta neki: „Gyere el hozzánk hônap a lakodalomba!“ A fejkoponya viszszaszólt: „No, – aszongya – maj elmögyök hônap tizėnkét órakor, várhattok, maj ott löszök!“ Itt a két vőfény nagyon mögijett, elig tuttak hazamönni. Azután pedig mikor hazaértek, röttön êmesélték, hogy jártak. Asz monták az üdősseb embörök: „Itt nincs mit tönni, el köl hínni a papot, hogy mongya rájuk az áldást!“ Mikor a pap ráatta a két legénre, asz hatta a két legénnek: „Ha talán elgyün az a bizonyos, úgy fogagygyátok, mind a legelső vendégöt, tányért, kanált készíjetök neki, bort és ėgy boros poharat és ėgy külömös asztalhon ültessétök és valahányszor isztok, mindég asz mongyátok: igyuk mög Szenjános poharát!“ És csakugyan is másnap, mikor ált a lakodalom, délbe tizėnkét órakor mögjelönt a bizonyos fejkoponya és csakugyan is úgy fogatták, a hogy a pap hatta. Mikor osztán odaérközött, szépen beköszöntötték, mind az első vendégöt, mihánt inni akartak, a Szenjános poharát köszöntötték rá. Itt oszt a többi vendégök nem látták aszt a bizonyost, csak aszt látták, hogy a pohárbul a bor fogy és a tányérbul a leves. Mikor a lakodalom elmúlt elköszönt tüllük az a bizonyos fejkoponya, asz monta nekik: „Én mögjelöntem a tė hívástokra, hanem tik is ott lögyetök énnálam vendégségbe!“

A két legén ezön mögén nagyon mögijett, mögén elmöntek a paphon. Aszonta a pap: „Hônap mönynyetök a vendégségbe, mer űs elgyütt ėgy hívásra!“ Asz monták a legényök: félnek a vendékségbe mönni. Asz hatta nekik a pap: „Nincs mit tönni, el köl mönni, maj én is kimék prosekczijóval veletök!“ Itt oszt másnap kimöntek écczaka a két legén és a pap prosekczijóval. Mikor kimöntek a temetőbe, itt is mingyá a Szenjános poharát itták mög. Mikor bemöntek a temetőbe, akkor látik, hogy ottvan két sír mögásva készen. Akkor így szólott ki ėgy valaki, de csak a két legén látta, a pap nem látta, csak a hangot halotta: „Szöröncsések vattok, hogy prosekczijóvâ gyüttetök ki mög a Szenjános áldását köszöntöttétök rám a lakodalomba jis legelsőb mög a temetőbe jis. Mos mán elmöhettök haza, csakhogy máskor nė bojgassátok a halottat fekvőhejibe!“

Az ėgygyik legén mökhalt harmanapra, a másik ėgy hétre.