Ebben már emberek jönnek elő a csiholásra, nem állatok. E szerint a félni nem tudó királyfi (mikor elátkozott kastélyból éjfél multával 3 fekete ember vendégje kitakarodott a pincze felé, hol az utánuk menő királyfi megtalálta a 3 fekete embert és a rozsdás aczelat) a mint a rozsdás aczelat megtalálta, a 3 fekete ember előjött s kérte (a rozsdás aczelat) vissza. Mikor azután a királyfi a rozsdás aczéllal „tüzet ütött, most megjelent a’ három (fekete ember), segítségökkel a’ domhoz jutott“… „ismét, mire becsukták (a királyfit, csiholt a királyfi, azaz) tüzet adott, kiszabadíták, végre a kőfalból is kiszabadíták“.
(Ipolyi kivonatos 46. sz. mesetöredéke.)
Nekünk e helyen csak a dűlt betükkel szedett sorokra van szükségünk, melyek szerint a csiholásra a 3 fekete ember előjön s a hős segítségére van, oltalmazza. Andersen meséjének Aarne az 562. számot adta, mely szám alatt több finn mesét közöl.
A mindig mássá változó, legelni vitt boszorkánylovak, Merényi: S. II. k. 1. sz. meséjében, Kisfaludy: IX. k. 4., 5. sz. m. fordulnak elő. U. O. a 34. sz. m. csak más színűvé változnak, Kálmány: Sz. I. k. 11. sz. meséjében még ennyi sincs megjelelve, csakhogy eltűntek a lovak, ennyit említ a mese, mi a mese nem tudás következménye.
A kardról a 2. sz. m. jegyzetében van említés téve. Újabban az Ethnographia: XXIII. évf. 223. l. – Isten kardjáról jelent meg értekezés, mely tekintettel van az Attila kard-ra. Behatóan akkor fogunk róla szólani, ha a tátosok kardjáról beszélünk; itt csak a kardról szóló adatokat csoportosítjuk, hogy ha szükség lesz reájok, együtt találjuk.
A kardra vonatkozólag itt felemlítjük, hogy Munkácsi (B. Árja és kaukázusi elemek I. k. 390. l. Bpest, 1901) kardról írt soraiban keletre irányítja figyelmünket, hogy itt keressük első sorban a vele összekötött hagyományokat; mert mikor a kard szót elfogadtuk, hozzáfűzött hagyományokról is hallhattunk. Az I. kötetünk 54. sz. monda karddal felruházott változatát meg is találtuk kelet népénél, mint a jegyzetéből láthatjuk. Van nekünk: