Jegyzetek.

1. Jufijankó. Változatairól Kisfaludy XIII. k. 1. számú jegyzetében van szó. A finn Aarne-nál látjuk először nyomtatványban a megkülönböztetést a később sárkányokkal viaskodó hőshöz útitársul-szegődő erősekről szóló és az ezeket nélkülöző kisasszonyokat-szabadító mesék közt, megjelelve: 301 B és 301 A-val. Katona I. k. 230. l. erre igyet nem vetett, pedig a magyar mesékben nemcsak hogy az útitársul-szegődő erősek szerepelnek gyakran, de ha meséinkben előforduló hős kalandozásait tekintjük, azt látjuk, hogy úgy az állatfiak, – minő mesénk hőse is, – mint egyéb mesénkben előjövő királyfiak legtöbbje – noha csak világpróbálásról van szó, mégis – vitézkedni, illetőleg az utóbb említettek vitézséget tanulni mennek s így már ebből a szempontból tekintve is kiemelhetők. A vitézkedés, hősieskedés, hogy csak a mondáink viadalra-menő hőseit említsem, eléggé ismeretes a magyar hagyományokban: virtus. Az útitársakkal-rendelkező hős előbb hősködött: csapkodta a földhöz a későbben hozzászegődött erőseket, fa közé ékelte a hosszú szakállú szakállát és a kisasszonyok szabadítása rendesen csak ezután jön. Az e nemű mesék legtöbbjében csak mikor a sárkány lakásához ér a hős, és előbb, mikor már a sárkányok atyját: a hosszú szakállút legyőzte, csak azután hall az elrablott nőkről és ekkor válik némileg szabadítóvá, mert valójában itt is hősködő: a sárkányokat itt is vagdossa le a földbe s legyőzi, mint a fentebb említett erőseket. Szóval az e nemű mesék hőseit, mint vitézkedőt, győztest látjuk az egész mesén keresztül, ilyen a lenthagyó, ármánykodó, hozzászegődött erősekkel is szemben. Ezért mondjuk, hogy meg kellett volna Katonának is különböztetni, legalább is csillaggal jelelni az e féle meséket. A mi Istvánffy Babszem Jankó-ját (11. lap) illeti, hogy elüt a mondottaktól, nem jöhet tekintetbe, mert más mesével összeszőtt keverék: Kálmány (Sz. II. k. 115. l.) Tehén fijú, szép, vitéz Jankója igaz, hogy csak egyet szabadít meg: leányt, de szinte végig győztes és hősködő: hősködni megy, nem Tündér Ilonát megszabadítani.

A sorsváltozást jelző mutatót a Gyűrű és keszkenő román balladában találtuk meg: Abafi: Figyelő 1876. év. 30. l.; a magyar Kádár Kata balladában: Kisfaludy XII. k. 417. l. 1–2. jegyzetben elősoroltakban csak az egyik fél ad, – mint alább a 3. sz. mesében is, – de ott sem mindegyik lejegyzésben a férfinak sorsváltozást jelző kendőt.

A fentszálló szárnyasok lábán-forgó kastélyról és a bűvös veszszőről lásd I. köt. 1. sz. jegyzetét, alább a 3., 7., 14. sz. mesét.

A hőst az alvilágból felhozó állatokról Kisfaludy XIII. k. 7. sz. jegyzetében szólottunk.

2. Miklós és Örzse. Kifaludy X. k. 48. l. A herczegfiú és a medvék, farkasok, rókák királya a telyjes magyar változata. U. O. a IX. k. 101. lapjának a Vörös vitéz-ében már hiányzik Hahn m. tipusának a) pontja, melynek a most közlött 2. sz. mesénk telyjesebb alakjának látszik. Feltünő találkozója van mesénknek az osztják: Hűtlen nővérrel, Munkácsi: Vogul II. k. 2. f. 0254. l. megérdemli az egybevetést. Hasonló Ipolyi kéziratos gyüjteményének ugyanezen tipusú 467. sz. meséje is, melyben szinte csontot tesz az ágyba a húga; mi megvan a más mesetipusú 491. számú kéziratos gyüjteményében is Ipolyinak, hol kis lánnyá változott csúf Vénasszony teszi az ágyba mielőtt kértére a mesehős beleugrik. Külföldi változatait lásd Köhler I. k. 304. l. Aarne 315. jegyzetében.

A Sárkányölő hős változatai Kisfaludy XIII. k. 8. sz. jegyzetében vannak felemlítve, hol a 2., 7., 56. sz. mesénkben előforduló, a hős bolyongásai közepén szerzett 3 kutyáról is szó van.

Ugyancsak a Kisfaludy XIII. k. van szó Donát meséje jegyzetében az elpusztítani akaró küldözgetésről és a szánó ajándékokról.

A testvérek együttélését nem veszi mesénk vérfertőzésnek, nem kell nekik vezekelni, erről máshol fogunk szólani.

A hétszer megesküdtetés a gyermekeknél van ma Szegeden szokásban. Ha valami titkosat mond el a gyermek barátjának, a titok tartására 7-szer megesküdteti, ki azután hallgat is róla, míg másik pajtásával nem találkozik.

A kardról I. kötetünk 1. sz. m. jegyzetében van szó és alább a 4. sz. mese jegyzetében.

Mesénkben különös vonás, hogy a hűtlen testvért a mesehős első alkalomkor, mikor a basával egyetértve életére tör, nem földeli el, így tesz a változataiban is, melyekhez hozzáadhatjuk Ipolyi kéziratos gyüjteményének ugyanilyen tipusú 366. sz. meséjét, melyben az állatok – miután testvére nem engedné meg, hogy szétszaggassák, mint az állatok mondják – másképpen járnak a hűtlen testvér élete végére a mesehős tudta nélkül. Ezt a nagylelkű megbocsájtást, ha közleni fogjuk az idevágó meséket, lesz alkalmunk megjegyezni, csak azt akarjuk itt felemlíteni, hogy találunk ellentétes vonású meséket is mesegyüjteményeinkben; így Katona: I. k. 249. l. – az Igazság – melyről már Katona is megjegyezte: hogy Musäus-féle stílű – írígy bátyjait kutyákkal falatja fel a 30. sz. változatban; nem kegyelmez a 33. mesében sem, nem különb a Kisfaludy: IX. k. 64. sz. meséje sem, még kínozza is, de ennek lelőhelyéről az Előszó XVIII. lapján felemlíti Berze, a mesegyüjtő, hogy oda első Lipót tótokat hozatott. Az itt említettekről kötetünk 22. sz. meséje jegyzetében a hollóról szólva, látjuk, hogy ezek a holló szempontjából is kifogásosak.

3. Pingált szobák. Mesénkben a művészet egyik ágával kell versenyre kelni. A Sárkánytölő mesékhez tartozik, de a hős, hogy elátkozottakat szabadított meg vitézségével, csak hőstette végeztével tudja meg. A nem-emberré átkozottakról Kisfaludy: XIII. k. 39. sz. jegyzetében szólottunk; lásd kötetünk 3., 4., 5. sz. meséit s változatait. Gonzenbach a 74. sz. j. közöl egy sváb mesét, melyben szinte Öreg szerzi meg a hősnek a királyleány kezét.

A hozzáférhetetlen kört megtaláljuk Kálmány: Sz. I. 136., Sz. II. k. 102. l. 4. sz., alább a 7. sz. mesében, l. kötetünk 12. sz. m., de már a Luczaszéke-féle körről felteszi a hiedelem, hogy behatolhat rajta a boszorkány, Kálmány: Sz. II. k. 221. lap. Aarne a 810, 812. sz. jegyzetében sorolja fel a finn adatokat. Sorsváltozást jelző mutatót csak az egyik fél ad, mint Kádár Kata balladánkban, lásd az 1. sz. jegyzetet. Érdekes, hogy a mesében az elmondó gyermekkorában már észrevették a fák némulását és muzsikálását. Muzsikálófáról tud 14. sz. mesénk és változata is; Gonzenbach: 207. l.; Köhler: I. k. 59. lapján emlékezik meg róla.

4. Állatsógorok. Gyüjteményeink eddig a Kisfaludy: IX. k. 127. l. A Szélördög, 274. l. Királyfi Jankó, a X. k. 333. l. A holló, medve és hal sógora változatait mutatták be, külföldi változatairól Róna–Sklarek emlékezett meg a 293. l. –, Aarne az 552. sz. jegyzetében. A mienk Hahn 22. m. tipusának magyar alakja, melyben – miként Hahn II. k. 224. lapján a görög változatokról megjegyzi – a mesetípus d) pontja nincs meg; ugyanezt elmondhatjuk az alább közlött 54. sz. változatról; nem így kell azonban szólanunk a ponyván megjelent (Rózsa K. kiadásában 1888) Az atya sírjá-ról és a Gólya kalifá-ról (1898.), mindkét fordításban teljesítve van Hahn említett d) pontja, de hogy honnan szerezték, nincs megemlítve, magyar hagyománynak mutatja be, a mi nem az. Mesénkben a csiholás, vagy mint a mesében van: csihölés fordul elő. A csiholásra a tűzből kiugró ősz ember a mese hősének segítségére van; lásd erre nézve Kálmány: Vil. 25. lapját. Figyelmet érdemel, hogy a rokon mordvinok-nál a demiurg Ange–Pa’täi csiholja a teremtményeket – oltalmazó özaiszokat. Ange–Pa’täi csiholással szaporítja az özaiszokat, ugyanúgy tesz a magyarkanizsaiak szerint a mi demiurg ördögünk, mikor az emberiséget szaporítja: csihol. V. ö I. kötetünk 7. sz. m. jegyzetével. Andersen-nél A tűzszerszám mesében a csiholásra kutyák jönnek elő, ezek is oltalmazók. Andersen imént említett meséjét minden figyelembevehető átalakítás nélkül mesélik a csángók, Kisfaludy: X. k. 394. l. Aczél, kova, fitil néven. Csiholás van Ipolyi kéziratban levő 46. számmal jelelt mesetöredékben is, melyet nevezzünk: