69. Ha tė ütöd az én zsidómat, én is ütöm a tė zsidódat.

Két, egymással haragban levő zsidó kocsija ment egymással szemközt s mert az egyik zsidó sem akart kitérni, veszekedésre került köztük a dolog, mit látva a kocsisok, gazdájuk segítségére mentek, mondván: „Ha tė ütöd az én zsidómat, én is ütöm a tė zsidódat!“ s a két zsidót elverték.

(Szeged.)

32. A szögény embör hogy atta el az emelgetős tehenet 300 forinté? A bot eladásról Aarne az 1610. jegyzetében szól, egyéb változatait Kisfaludy: XVII. k. Mátyás király mondái közt a Mátyás király és a síkárfű árús jegyzetében soroltam elő.

33. Hogy lopta el a juhásztul két embör a szamarát? Köhler: I. k. 507. lapján nagyon elterjedtnek jelzi adománkat, az 1001 éjből Koltai (Virgil: Az ezeregy éjszaka meséiből Grimm után átdolgozta IV. kiadás Budapest 78. l.) A szamárhajcsár és a tolvaj felírással fordította és nem átdolgozta magyarra, kötőfék helyett fékről beszél, mert a szótárban először féket talált. Adatunk elátkozásról beszél, lásd 3. sz. jegyzetünket.

34. A hamis vak. Aarne 1380. sz. jegyzetében sorolja elő finn változatait.

35. A gyakorlat töszi a mestörségöt. Szegeden oly férfiról mesélnek, ki a hegytetőre, hol legelő volt, borjút hordott a nyakában naponkint s mikor már tehén volt, akkor sem mondta nehéznek, mert: „A gyakorlat töszi az embört mestörré“.

38. Az ėcczöri 2 koma. Ily menetű a Kisfaludy: XVII. k. A ki másnak vermet ás néven közölt Krisztus-monda, ezt az igazságot erősítik 39., 40., 70. sz. adataink.

A „Hol a világ közepe?“ kérdés meg van a 25. sz. hagyományban, l. jegyzetét; a Hogy hívják az én komámat? Tóth: IV. k. 135. l. közölte a változatát.

39. A ki másnak ási az árkot. 40. Isten verése. Lásd a megelőző jegyzetet.