73. Az apját szoptatja.
Kinek vôtam lánya annak löttem: anynya, sirat engöm az én fijam: édös anyám ura? Úgy történt, hogy az embört mijé? mijé nem? becsukták rabnak, de a lánya jis, a mijatt (= hogy az apját becsukták), tött ėgy kis kihágást, hogy űtet is csukják be. Be jis csukták, éppen ojan hejre csukták, hogy az apjátul ėgy ajtó választotta el. Vôt az ajtón ėgy görcs, a’ kiesött és azon a kis jukon át dugta a mejje bimbóját és az apját aval táplálta. Az aszszon (= az ember leánya) kiszabadult möntül előbb a börtönbül és a börtön előtt esztet danulta:
Kinek vôtam lánya:
Annak löttem anynya,
Sirat engöm az én fijam:
Édös anyám ura.
Möghalotta eszt a börtenföligyelő, behívatta az aszszont, asz monta, hogy ha mögmagyarázza ennek a versnek az értelmit, teljesíti ėgy kérelmit! Mögmagyarászta az aszszon és kieresztötték az apját, mert az vôt a kérése. Az apjának az anynya lött, mert szoptatta, ezé lött neki az apja a fija, de az apja az anynyának: az ura vôt. Így szabadította ki a lán az apját a börtönbű.
(Hódmező-Vásárhely.)
