7. Legeltetés a 3 Sárkánypusztáján.

Vôt a világon ėsz szögén embör, annak vôt ėgy fija, hogy nagyon szögényök vôtak, beált a kis gyerök ėgy öreg embörhön mög ėgy öreg aszszonhon; mind a kettő vak vôt: kivötte a szömüket a 12 fejű Sárkán, a mé a pusztáján legeltettek.

Vôt az öreg embörnek két lova, kihajtotta a kis gyerök legelni: kihajtotta a 7 fejű Sárkánnak a pusztájára. Délfelé mán meleg vôt, lėfekütt a kis gyerök a pusztán oszt a kis veszszőjivel csapkolódott; odamönt a 7 fejű Sárkán, aszongya: „Hogy merté tė ide gyünni, mikô még itt a madár sė jár? minygyá véged lösz!“ „Nem bánom, hogyha agyon bírsz ütni, ha agyonücz is!“ monta a kis gyerök oszt a kis veszszővel csapkodott a Sárkánfeje fölé, mind a hetet lėütötte. Este, mikor hajtott haza, ėgy fejet főszurt a veszszőre, vitte hazafelé, fővetötte a pallásra. Mikor hazaért, a 2 ló mögellött. Másnap kihajtotta a 4 lovat a 10 fejű Sárkán pusztájára. Délfelé mán nagyon meleg vôt, gyütt a 10 fejű Sárkán, akkor is csapkodott a kis gyerök a kis veszszővel, a 10 fejű Sárkánnak mind a 10 fejit lėvákta. Este, mikor mönt hazafelé, ėgy fejet főszúrt a kis veszszőre, fővetötte a pallásra. Mikor hazaért, a 4 ló mögellött, 8 lova lött. Mögén harmadik nap kihajtotta a 8 lovat, akkô mán a 12 fejű Sárkánnak a pusztájára hajtotta. Délfelé gyün a 12 fejű Sárkán, mongya a gyeröknek, hogy kivöszi a szömit, ha nem láti, hogy ki pusztája e? vagy 2 felé szaggati, ha ê nem mén mingyá! Azután öszszemöntek, a gyerök lėvágott 8 fejit, a hogy csapkolódott: mögén lėvágott 2 fejit, akkô monta a Sárkány: „Had mög a 2 fejemet, odadom az öreg apádnak mög az öreg anyádnak a 2 szömit.“ „Hát hun vannak azok a szömek?“ kérdözi a kis gyerök. „Látod-ė aszt a pinczét? ott van ėgy sejöm kendőbe.“ Oszt monta a Sárkány, hogy mönynyön a kisfijú elő. „Erigy tė!“ monta a kisfijú. Oszt előmönt a Sárkány, odatta az öreg apjának mög az öreg anynyának a szömit, monta neki: „Ha haza viszöd, csak tödd a szöme gödribe!“ Mikô mán mögmonta hogy köl helre tönni, lėvákta a Sárkánnak a másik 2 fejit is. Este, mikor mönt hazafelé, rászúrt a botytyára mögén ėgy fejet, akkô mán 16 ló lött; a Sárkánfejet mög főhajtotta a pallásra.

Este, hogy mögvacsoráltak, kérdöszte: „Szeretné-jė, öreg apó mög öreg anyó: ha möglátna engömet?“ „Bizon szeretnénk!“ monták. Mögvacsoráltak, az öreg anyó szömit hejretötte. Aszongya: „Jaj, de szép vagy, fijam!“ Hejretötte az öreg apójét is az ėgygyiket, de még az egygyiket hejretötte, a másikat êlopta a macska. Mögfokta a kis gyerök a macskát, kivötte az ėgygyik szömit, aszt tötte az öreg apó szöme hejjöt. Este ott üldögéltek a patkán, aszongya az öreg apó: „Az én szömöm az ėgygyik nagyon egerész!“, mer macskaszöm vôt, nem embörszöm.

Kifizették osztán a kis fijút, adott neki az öreg apó, mög az öreg anyó ėgy aczėlat mög ėgy kohát, az az aczél mög az a koha ojan vôt: hogyha mögütötte, ėgy kis asztal ugrott ki belüle, minygyá mög vôt terítve oszt abbul élősködött a szögén embör mög a kis gyerök.

(Padé.)