6. A kiskanász.

Vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 jánya, azok közül ėgynek vôt szeretője, mindėn ícczaka 9 pár czipőt nyőtt el. A kiráj sokallotta már a kőcségėt a czipőkre, országszėrte kihirdette: hogy a ki mėgtugygya, hogy a jánya hogy nyövi el mindėn íjjel a 9 pár czipőt, annak agygya fele gazdagságát mėg aszt a jányát; (de) a ki válalkozik rá, oszt mėg nem tugygya, feje vírit vėszi. Sokan jelėntkesztek és mindnek feje vírit vėtték, mert a ki akarta tunni: hogy nyövi el a 9 pár czipőt a kiráj jánya, az ajtajába fektette, adott neki vacsorát mėg ėgy pohár bort, de altató vôt benne. Vôt ėgy gazdag embernėk ėgy kanásza, aszonta a gazdája (neki:) „Tė ébėr gyerėk vagy, fijam! tė elnyerherhetėd a kirájjánt, de hogy ha el nem fogod nyerni, a fejed vírit vėszik!“ „De az enyimet nem vėszik el – mongya a kanász – én nem alszok el.“ Aszonta a kanász az anynyának: süssön néki pogácsát, varjon tarisznyát! Ėlmėnt a kirájhoz, aszongya neki: „No, kiráj őfėlsíge! ín mėglesėm a jányát!“

Este osztán ennek is vacsorát adott a kirájján mėg ėgy pohár bort, ebbe is altató vôt, de a kiskanász az ing dėrėkába tőtötte, de a kirájján nem vėtte észre. Akkor a kiskanász lėfekütt, elkeszdėtt hörtyögni, mutatta, hogy alszik, de nem alutt. A kirájján mikor elkíszült, átlípte a kiskanászt, aszongya: „Itt foglak én mėgtanálni, ha viszszagyüvök is.“ De mikor a kirájján kimėnt a szobábol, a kiskanász utánna lopóczkodott. Mėntek, mėndėgíltek hetedhétország ellen, elírtek ėgy ezüsthídat, akkor a kiskanász lėszakajtott ėgy ezüstágat a híd karjáról, ekkor a kirájján a híd közepin mėgbotlott és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek továb, elírtek ėgy aranhídat, akkor a kiskanász lėszakajtott ėgy aranyágat, tėtte a bakóba, akkor a kirájján térdre esėtt és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek tovább, elírtek ėgy gyémánthídat, akkor a kiskanász lėszakajtott ėgy gyémántágat, tėtte a bakóba, akkor a kirájján hasra esėtt és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek tovább, előtaláltak ėgy nagy vizet, a kirájján mikor odaírt, két felé vette a nyakán a kendőt, a víz két felé vált előtte, a kiskanász sijetėtt vôna utánna, de a víz öszszemėnt.

A kiskanász sóhajtozott, hogy mėhetne a kirájján után, de nem birt. Ėcczėr látott a kiskanász nagy tüzet, elballagott a tűszhėz, hogy ott majd átballag. Mikor a a tűszhėz írt, ott veszekėdėtt 3 Sárkánfijú, kérdi a kiskanász: „Min veszekėttek Sárkánfijúk?“ „Hát maratt az apámtol ėgy guba mėg ėgy pár bocskor mėg ėgy pácza, mongya az ėgyik. Kérdi a kiskanász: „A guba miről való?“ „A guba arról való – mongya a Sárkán – hotyha rám vėszėm, nem lát mėg sėnki sėm.“ „Hát a bocskor?“ „A bocskor pedig arrolvaló, ha fėlhúzom a lábomra, osz mondom a bocskornak: Rip, rop! akkor ott lėszėk, a hol akarok.“ „Hát a pácza?“ kérdi a kiskanász. „Hogyha fėlmėgyėn (valaki) a hėgyre, a páczával csak ėgyet felé bólint, azonnal mėghal.“ Fėlkűtte őket a hėgyre: „A ki leghamarébb fėlír, azé lėsz a guba mėg a pácza mėg a bocskor.“ Mind a hároman nyargaltak, mikor fėlírtek, ėgyet bolintott a páczával, ott marattak a Sárkánfijúk, a kiskanász pedig fėlvėtte a gubát, bocskort fėlhúszta, a páczát a kezibe vitte és aszonta: „Rip, rop, bocskor! ott lėgyėk, a hol a kirájkisaszszon tánczol!“ Akkor ott termėtt azonnal és mėgleste, ott tánczolt a kirájkisaszszon a 9 fejü Sárkányal, a 9 fejű Sárkán vôt a szeretője, élės bėrėtván tánczoltak. A kiskanász osztán bėmėnt abba a szobába, a hol vacsoráltak, az asztal alá bût. A táncz után bėmėntek abba a szobába a kirájkisaszszonyék is ėszėgettek. Mikor ėszėgettek, a kirákisaszszon keziből lėesėtt a kanál, a kirákisaszszon fėl akarta vėnni, aszonta a 9 fejü Sárkán: „Nė vėdd fėl! majd fėlvėszi rėggel a házseprő!“ Mėgint ėszėgettek, akkor mėg az aranvilla esėtt lė, a kiskanász tėtte a bakóba, mert a 9 fejü Sárkán azt sė hatta fėlvėnni a kirákisaszszonnak, maj fėlvėszi rėggel a házseprő. Aszongya a kirákisaszszon: „Én Istenėm! mi történhetik vélem? mijen bajokon mėntem kėrėsztűl!“ Osztán szerelmeskėttek, akkor mėg a gyűrűjit ejtėtte lė, fėl akarta vėnni, a szeretője aszonta: „Itt az én gyűrűm! rėggel maj fėlvėszi a házsėprő. Ezután kikísírte a kirájkisaszszont a kapuba a 9 fejü Sárkán, a kiskanász pedig ott vôt utánuk, mikor elútazott a kirájkisaszszon, a kiskanász aszonta: „Rip, rop, bocskor! ott lėgyėk, a hol a kirájkisaszszon lėfektetėtt!“ Ott vôt.

Hazaírkėzėtt a kirájkisaszszon, a kiskanász hörtyögött „No, kiskanász! mongya a kirájkisaszszon, te mán nem foksz tovább ílni!“ Fröstök idő bekövetkėzėtt, a kiráj behítta a kiskanászt, mėg a kirájkisaszszont, jöjjenek szėmre, bemėntek, a kiráj kérdėszte a kiskanászt: „No kiskanász! tudod-ė, hogy az én jányom hogy növi el mindėn íjjel a 9 pár czipőt?“ Aszongya a kiskanász: „Tudom!“ „No ez már szép!“ mongya a kiráj. „Hát hogy?“ „Minden íjjel a szeretőjivel bėrėtván tánczol.“ „Igaz? jányom!“ kérdėzi a jányát. „Nem igaz!“ monta a kirájkisaszszon. „No, kiskanász! tucz-ė valami jelt mutatni?“ kérdezi a kiráj: „Tudok!“ mongya a kiskanász. „Mutassál hát valami jelt!“ mongya a kiráj. „A mint mėntünk, mėndėgéltünk, találtunk ėgy ezüsthídat, lė szakajtottam ėgy ezüstágat, akkor a kirájkisaszszon megbotlott. Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van az ezüst ág?“ „Itt van!“ akkor kivėszi az ezüstágat a bakóbol. „Van-ė még több? kiskanász!“ kérdėzi a kiráj. „Van! kírėm,“ mongya a kiskanász. „Mikor mėntünk továb, találtunk ėgy aranhídat, lėszakajtottam ėgy aranágat, akkor a kirájkisaszszon térdre esėtt.“ Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van az aranág? kiskanász!“ „Itt van!“ akkor kivėszi az aranágat a bakóbol. „Igaz? jányom!“ A kiráj kisaszszon mindėnre aszonta: „Nem igaz!“ „Van-ė még több? kiskanász!“ „Van! kírėm“ mongya a kiskanász. „Mikor mėntünk továb, találtunk ėgy gyémánthídat, lėszakajtottam ėgy gyémántágat, akkor a kirájkisaszszon a hídközepin hasra esėtt és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr jártam êre, de ijen rajtam nem törtínt.“ Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van a gyémántág? kiskanász!“ „Itt van!“ akkor kivėszi a gyémántágat a bakóbol. „Tucz-ė, még valamit mondani? kiskanász!“ kérdezi a kiráj. „Tudok“ mongya a kiskanász. „Mikor mėntünk továb, nagy vízhėz értünk, osztán a 9 fejű Sárkánhoz, a kirájkisaszszon szeretőjihez, itt a kirájkisaszszon mėg a szeretője élės bėrėtván tánczolt, mikor kitánczolták magokat, ėszėgettek, vacsoráltak, a kirájkisaszszon lėejtėtte az ezüstkanalat, mėg az aranvillát, fėl akarta vėnni, de a szeretője aszt monta: Maj fėlvėszi rėggel a házsėprő.“ Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van az ezüstkanál mėg az aranvilla?“ „Itt van!“ akkor kivėszi a bakóbol az ezüstkanalat mėg az aranvillát. „Tucz-ė még többet mondani? kiskanász!“ kérdėzi a kiráj. „Tudok.“ mongya a kiskanász. „Osztán szerelmėskettek, akkor mėg a gyűrűjít ejtėtte lė, a gyémánt gyűrűjit.“ „Hol van a gyémántgyűrű?“ kérdezi a kiráj. „Itt van!“ akkor kivėszi a bakóbol a gyémántgyűrűt, a kiráj mėgnízi, látytya, hogy a jánya gyémántgyűrűje, asz mongya: „Mos mán, jányom! a kiskanászé vagy!“

A kiskanász nem teczczėtt a kiráj jánnak. „No, hát válaszszál ėgy katonatisztėt, monta a kiráj – a mėlik felí lėszėl rėggel fordulva, azí lėszėl, de a fele királság csak a kiskanászé lėsz;“ (Reggel a kiskanász felé volt fordulva a kirájlány, azt mondta a király: „No hát, jányom! az Isten is úgy rendėlte, hogy a kiskanászé lėgyél!“) Éltek osztán boldogul.

(Öcsöd.)