27. Mátyás király vöröshagymán kapáltat.

Mikor Mátyás királ uralkodott, vendégségöt csinát, möghítta az urakat, jó bort tötetött elébük. Az urak áldották a bornak mindön részit, csak a munkássát nem. Asz monta Mátyás királ nekik: „Hát az nem jô van! Hát aszt a szögén munkást nem is álgyuk, a ki asztat munkájja?“ Aszonták az urak: „A sėmmi sė!“ „No, hát ha a sėmmi sė, – aszongya – gyertök ki hônap kapáni! és maj kapálunk úgy, mint a szögén munkás szokott.

Itt oszt kimöntek másnap, csak vöröshajmán és kinyérön kapáltak egész frustukig. Mikor mögvôt a frustuk, mögén hajtották a dôgot délig; délbe ėgy órakor ebéd vôt, vöröshajma mög csak kinyér. Akkor elig várták mán az urak az estét, akkor monták Mátyás királnak: „A szögén embör érdemli mög a bort mög a jó ételt, aki a szőlőt munkáli“.