Mikô Mátyás királ járt falurul falura, ėgy házba látott ėgypár fijatal cselédöt mög ėgypár nagyon öreg cselédöt. Most Mátyás királ elgondolta magába, hogy êlopi az öreg embört, mikor alszik, odafekteti a fijatal aszszon mellé, a fijatal embört pedig az öreg aszszon mellé. Hát osztán el is lopta. Röggel, mikor fölébrettek, az öreg embör nagyon mögörűtt, hogy mijön szép fijatal felesége van, de a fijatal aszszon mögijett, hogy az ura mijen öreg embör lött röggelre. Emitt pedig az öreg aszszon örűtt mög, hogy az ura mijön szép fijatal embör lött röggêre, a fijatal embör ijett mög, hogy a felesíge mijön öreg lött röggêre. Ezön Mátyás királ nagyon jót nevetött, hogy a két öregöt hogy mögvígasztalhatta.