60. Mátyás király és a jószívű szegény ember.

Mikô Mátyás kiráj elmėnt kerűni, ėgy kis tanyába érkėzėtt ėgy szėgíny embėrhėz; elfáratt, ott mėgpihent. Vacsorát is adott neki a szėgíny embėr lencse levest. A szėgíny embėr mėgszánta: ėgy kis füstölt kóbásza vôt kímínbe, avval is mėgtraktálta mėg ėgy félliter bort is adott neki. Nagyravėtte Mátyás kiráj eszt a dolgot, asz mondotta neki: mėnyėn fėl Buda várába. A szėgíny embėr fėl is mėnt, (Mátyás király) mėgmonta neki az ajtót is, hogy mėre kėl mėnni Budavárába. Mikor Buda várába fėlmėnt, a kiráj nagyon fogatta, a többi urak mėg csak nészték, hogy micsoda embėr ez? de a kiráj nem magyarászta ki mindaddig, míg mėg nem ebídeltek. Mikor mėgebídėltek, adott neki nagy köntöst: mėgruhászta, adott neki sok aranyat: a menynyit csak elbírt vinni. Akkor elmagyarászta a vendígejinek, hogy járt vele.

(Tiszakürt.)