61. Mátyás király a czinkotai kántorral a kocsmában.

A czinkotai kántor a kocsmában ivogált, mikor Mátyás király bement s a kántor mellé telepedett, azt mondta a kántornak: hogy ő a Mátyás király iródeákja, parancsolt is mindjárt 10 iccze bort. A kocsmárosné akart is, nem is hozni, gondba esett, hogy a fiatal deák ki birja-e fizetni? mert a deákoknak nem szokott pénzök lenni. Azt mondta Mátyás király: „Csak hozzon, van sárgacsikó.“ Alig hozta be a kocsmárosné a bort, odavetődött két szálczigány. Ittak mindnyájan, jó kedvük lett, Mátyás király elhúzta a szép kocsmárosnét tánczolni. Tánczközben megmondta a kocsmárosnénak, hogy ha majd fizetni kell, azt mondja, hogy elveszett a sárgacsikó (= arany), de ezt csak képlag mondja. A táncz után csakugyan mikor fizetni akar Mátyás király iródeákja, keresi a sárgacsikót, nincs sehol, azt mondja: tánczközben elvesztette. Hozzá fognak keresni, mindenki kereste, a kántor négykézláb is, nem találták sehol. A kocsmárosné azt mondta, hogy itt marad az iródeák zálogban, de a kántor – szerette a kocsmárosnét, féltette, azt mondta, hogy ő nem hagyja a deákot, hazamegy pénzért, kiváltja. A czigányok, mikor fizetésről volt szó, kereket oldtak s mikor a kántor ment hazafelé, akkor már a földön feküdtek, be voltak rugva s a kántor felbukott bennök a nagy setétségben. Mikor a kántor nagynehezen feltápászkodott, végighúzott a botjával a két czigányon, hogy a czigányok el kezdtek jajgatni s kijózanodni. A kántornak otthon pénze nem volt, az apja mentéjét zálogosította el, úgy fizette ki a szép kocsmárosnét: 5 húszast kellett fizetni.

Mátyás király látta a kántor jószívűségét, azt mondta neki: Jöjjön fel Budára Mátyás király palotájába a feleségével; őt szereti Mátyás király legjobban, ő az íródeákja. A kántor azután nemsokára készült Budára, mondta a feleségének, hogy ő is jöjjön fel Budára, mert Mátyás király íródeákja azt mondta, hogy őt is felvigye! A kántorné szidta a kántort, hogy nem elég volt, hogy azért az íródeákért az apja mentéjét elzálogosította, most meg azt a pár krajczárt, a mit azóta szerezett, akarja elkölteni! de a kántor nem engedett, a kántornénak is fel kellett menni Mátyás király íródeákjához Budára. „Nagy ember az – mondta a kántor – őt szereti Mátyás király legjobban.“ Felmentek azután Budára Mátyás király palotájába, a katona már várta őket, bevezette Mátyás király szobájába. Mátyás király a kántor apja mentéjét vette magára, a melyiket elzálogosított; a kántor és a kántorné csak néztek hogy került a mente Budára? A katona azután egy másik szobába vezette őket, itt már Mátyás királyon a királymentéje volt: tele arannyal, drágagyöngyökkel. Mátyás király ott ült a trónusán, a bárók meg a herczegek ott álltak kürülötte, akkor már tudta a kántorné is, hogy Mátyás királyhoz jöttek. Mátyás király akkor felállt, elmondta az uraknak, hogy ez a jószívű ember még az apja mentéjét is elzálogosította, csak hogy őt kiváltsa s az ő drága mentéjét akasztotta a kántor nyakába és azt mondta a kántornak, hogy kérjen amit akar! A felesége egyre súgta, hogy aranyat, gyöngyöt kérjen, de a kántor csak azt kérte, hogy Czinkotán kétszer akkora legyen az iccze mint máshol! Mátyás király meg is adta még azt is, hogy a kántor, mert olyan jószívű volt, ingyen ihat, azután megvendégelte s útnak bocsájtotta őket. A kántorné mikor kijöttek is durúzsolt, hogy miért nem kért a kántor aranyat, ezüstöt! csak mikor kikutatta a mentét, hallgatott el, mert televolt minden zsebje arannyal.

(Gyopárosi szőllők.)