Mikor Rákóczit hajszolták, negyed magával volt egy erdőben, volt közöttük egy menyecske is, a szomszéd faluban pedig németek voltak, kik el akarták fogni Rákóczit, kivált a vezérük volt rajta, hogy elfogja. Rákóczi azután beküldte a menyecskét a faluba, hogy főzzön a németeknek szárasztésztát, mert a németek nagyon szeretik a száraztésztát és jól bemákozza, hogy bátorságot kapjanak a németek és mondja nekik, hogy Rákóczi az erdőben van, ott megfoghatják könnyen. A menyecske úgy tett, mint Rákóczi mondta: elment a faluba, főzött nekik száraztésztát, jól bemákozta s mikor jóllaktak, biztatta őket, hogy jöjjenek, fogják meg, majd ő elmegy előre, visz neki italt, álomport dült bele, majd Rákóczi iszik belőle s elalszik tőle, akkor megfoghatják. Rákóczi mondta neki, hogy így mondja. A menyecske megmondta, hogy erre és erre jöjjenek, ott találnak egy kis gunyhót, abban van Rákóczi; s azután elment előre Rákóczit leitatni. Mikor a németek a kis gunyhóhoz értek, Rákóczi végig volt már nyujtózva egy padon, a keze lecsüngött, úgy tett mintha aludt volna, még hortyogott is. A németek feje odament hozzá, nézte, hogy alszik-e? a kezét Rákóczi kezébe próbálta tenni. Rákóczi megfogta a német kezét, felugrott: „No, most itt vagy! te akartál engem elfogni, elfogtalak én téged.“ Körülkapták a németet, a kik vele jöttek, elszaladtak, elhagyta őket a bátorságuk, hiába ettek mákos tésztát.
(Hódmező-Vásárhely.)