51. Rabszabadító.

Vôt ėgy fijú, az apja mög az anynya – mikor a gyermök kicsi vôt – rabságba esött. Mikor a gyermök főnyőtt, akkor szerette vôna, hogy az apja mög az anynya szabad lött vôna vele ėgygyütt. Elmönt ű az urakhon, hogy az apját, anynyát ereszszék szabadra! Asz monták az urak, hogy szabagyára eresztik, ha ojan példát mond, hogy űk ki nem birik tanáni. Akkor a gyerök elmönt haza és gondoskodott, hogy mit tugygyon föladni, hogy kiszabadujjon az apja mög az anynya? Akkor a gyerök először möglátott ėgy nagyon hasas tehenet, a ki pár nap mulva mögellik. Kihasitotta a hasát, kivötte belüle a bornyút oszt a bornyút lėvákta, mögfőszte paprikásnak és fölmönt a fára, a fának a tetejibe, ott ötte mög a bornyúpaprikást. A feje fölé fődet rakott, telerakta a kalapját főddel, a zsebibe pészt tött, mer valami kevés pészt is köllött fizetni, úgy ötte mög a paprikást. A gyerök ėgy idő várt viszszamönt, akkor atta föl az uraknak:

Ezön az urak soká töprénköttek, nem tutták mögfejteni, így osztán mögszabadult a gyeröknek az édösapja mög az édösanynya, akkor oszt a gyerök mögfejtötte az uraknak, (vagyis elmondta: mint bánt a hasas tehénnel, hogyan ette meg a paprikást és hogy a szülei megváltására szükséges pénz a zsebében van).