A jegyzetekben idézett művek jelelése.

A többször idézett műveket a szerző, vagy a gyüjtő, illetőleg a szerkesztőt-megbízó társaság, a folyóiratoknál pedig a folyóirat nevének dült betűkkel szedett részével idézem; ha a gyüjtő vagy a szerző különféle nevű műveit kell felemlítenem, akkor a neve mellett a később kiadású művei elnevezésének kezdőbetűit is dült betűkkel jelelem.

Aarne Antti jeleléssel a F. F. Communications No. 5-ben Hamina 1911. megjelent Finnische Märchenvarianten Verzeichnis művét idézem. Abafi L.: Figyelője. Irodalomtörténeti közlöny, Budapest 1876– Dähnhardt Oskar: Natursagen 1907– Leipzig und Berlin. Dähnhardt O.: Schwänke aus aller Welt 1908. Leipzig und Berlin. Erdélyi J.: Népdalok és mondák, Pesten 1846– Ethnographia, Budapest 1889– 1001 éj. Die Erzählungen aus den Tausendeinnachten, Felix Paul Greve erschienen im Insel-Verlag zu Leipzig MDCCCCVII. F. F. Communications Helsinski 1911. Hamina 1911– Gaal Gy.: Magyar népmese-gyüjteménye, Pesten 1857– Gonzenbach L.: Sicilianische Märchen, Leipzig 1870. Grimm: Kinder und Hausmärchen, Berlin 1822. Hahn: Grichische und albanische Märchen, Leipzig 1864. Ipolyi kézirat-ban levő gyüjteménye. Istvánffy Gy.: Palóczmesék a fonóból, Liptó-Szt.-Miklós 1890. Jahn U.: Volksmärchen aus Pommern und Rügen, 1891. Norden und Leipzig. Jókai M.: A magyar nép élcze, népszerű kiadás, 72–73. szám, Budapest 1911. Katona L.: Irodalmi tanulmányai, Budapest 1912. Kálmány L.: Koszorúk az Alföld vadvirágaiból, Aradon 1877– Kálmány L.: Szeged népe, Aradon 1881– Kálmány L.: Világunk alakulásai, Szegeden 1893. Kisfaludy-Társaság: Magyar népköltési gyüjtemény, Pest 1872 – Köhler R.: Kleinere Schriften, Weimar 1898. Majláth J. gr.: Magyar regék, mondák és népmesék, Pest 1864. Merényi L.: Eredeti népmesék, Pest 1861. Merényi L.: Sajóvölgyi eredeti népmesék, Pest 1862. Merényi L.: Dunamelléki eredeti népmesék, Pest MDCCCLXIII. Munkácsi B.: Vogul népköltési gyüjtemény, Budapest 1892 – Papp Gy.: Palócz népköltemények, Sárospatak 1865. Róna–Sklarek: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1909. Sklarek E.: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1901. Strausz A.: Bolgár néphit, Budapest 1897. Tóth B.: A magyar anekdotakincs, Budapest 1901.

Ha a gyüjtemény nincsen megnevezve, csak a kötet száma van idézve, akkor a Hagyományok-gyüjtemény értendő alatta. A római számjegyek a kötetek számát jelelik, a füzetek arabszámmal vannak idézve. Rövidítve említem még:

f. = füzet, – = folytatólag, j. = jegyzet, k. = kötet, l. = lap, m. = mese, sz. = szám, U. O. = ugyanott.

A zárójel közé tett sor: vagy a meséből van kifelejtve vagy a drasztikus, olykor sikamlós kifejezés szebb alakban való elmondása, mely ha nem a nyelvjárás nyelvén van, az enyém.

Share on Twitter Share on Facebook