II. (Szerelem és házasság.)

Korszakunk társasviszonyainak alapja a házasság.

Nem képzelhetünk művelt nemzetet, rendszeres életviszonyokat e szent kötelék nélkül, mely egybefűzvén két lényt, teremti a családot, képezi a szívet, az észt, a tetterőt.

S mégis alig találunk cselekvényre az emberi életben, melynek alapját oly különféle jellemű indokok képeznék; mert vannak, kik érdek vagy dicsvágy, ismét mások, kik unalom vagy hiúság által késztetve vezetik oltárhoz arájokat.

Nem tartozom azok közé, kik azt vélik, hogy sohasem volt oly romlott a világ, mint épen most; sőt merném állítani, hogy bizonyos tekintetben az erkölcsök és erények sokkal érettebb és magasabb polczot foglalnak el, mint a mult századokban.

Ezt tartva, bizton állíthatom, miszerint legtöbb házasságnak alapeszméje mégis csak a szerelem.

Ha e tárgyat ki akarnám meríteni, arról kellene szólanom, mi fajtájú azon szerelem, mely határozottá érleli lelkünk bel-, sokszor nagyon is zavart érzeményeit. Ez itt nem lehet czélom, én a házasságról csak annyiban szólhatok, mennyiben kis -13- történetemben szerelem-egybefűzte házaspár fordúl elő. Ezeket felkeresni és vizsgálni: vajjon boldogok? egyedüli feladatom.

*

A Székelység egyik kies völgyében, Gerőfalva közelében, kis domb csúcsán fekszik gróf Marosi Gyula nyári laka.

Régi, középkori német lovag-ízlésben épült várkastély; külseje egyszerűen kis váralakú, négy szögletét bástya-jellemű tornyok ékítik. Teteje most már ritkán látható, tarka színeket játszó palakövekből van összerakva.

A falakon sűrűen felfutó folyondárok zöldje, a régi költői képet kétszeresen széppé varázsolja. A tágas góth ízlésű ívablakok ős cserfa foglalványai s részben tarka üvegtáblái, felséges vegyületet képeznek a várnak itt-ott kilátszó mohos falaival, s az ablakokat gazdagon körülfutó elevenzöld növényzettel.

A kastélyba tágas kapu vezet, a belső udvar virágos kertet képez. Az emeletet körülfutó karcsú, kigyóként felkanyarodó kőből metszett oszlopok által képzett folyosó, kényelmes ülőhelyek s ügyesen felállított s összeillesztett virágcserepek által diszítve, mintegy előcsarnokot képez. Ez alatt kényelemmel pihenhetünk a nap legforróbb óráiban s a lanyha, meleg esőt nézhetjük vagy az ég tekintélyes dörgéseit hallgatjuk, szabad menetet engedve lelkünk búskomor költői ábrándozásainak.

A várlakot körülövedző dombocska, külön rostélyzat -14- által bekerített virágos kertté van alakítva, mely fényesen s rendesen tartatik.

A legszebb bokor s virágcsoportok tarka vegyülete, mintegy a ház alatt elterülő szőnyeget képez, szebbet és elevenebbet mint bárhol; mert a hegyi levegő ereje s tisztasága, a hűs éjek s folytonos harmat, tartósabb s élénkebb növényzetet teremtenek.

A rostélyzaton túllépve, nagyobb angol kertbe érünk, hol smaragdzöld pázsiton, terebélyes facsoportozatok hűsében, eleven sövények által szegélyzett utakon gyönyörködtethetjük szemeinket s üdíthetjük fáradt testünket csinosan rendezett ülőhelyek s sétányok által.

Az angol kert távolabb fekvő része, erdélyi divat szerint czélszerűen utánozván e tekintetben Albion fiait, ménes-állásul van felhasználva. Egymás mellett fekvő, egyes sövények által különválasztott gyepes és fás helyeken száguldó mének, virgoncz csikók, nemes anyakanczák nyeritése, vad futkozása, a kolompok és csengők eredeti hangversenyével élénkséget, költőiséget kölcsönöznek a tájképnek.

Kiérve az angolkertből, jó karban tartott országútra jutunk, mely a polgárosodás jelképe gyanánt, kígyóként kanyarúl végig a jól művelt völgyön. Két oldalát dúsan termő, sötétzöld törökbuza-földek, azokon túl magasabb dombok, ezeken pedig legelőhelyek, facsoportozatok s egyes sziklaormok diszítik s alkotnak páratlan szépségű tájképet.

Az ős kastély ablakaiból tekintve, az itt -15- leírtak mint összefoglalt tájkép, lepik meg szemeinket.

Előttünk terül el a virágos domb, mint mesterség alkotta természet; azon túl az angolkert, mint művészileg rendezett természet; messze távolban a kies völgy hegyláncza látszik ős erdeinek sziklacsúcsaival, mint a vad természetnek mesterkélő kezek által nem bántott, szűz, eredeti jelképe.

A mily csinosan s jól rendezett a kastély alakja s környezete, épen olyan kényelmes és elmebeli műveltségre emlékeztető annak bel-elosztása és butorzata.

Néhány tágas terem, azokban a legjobb ujabb munkákból összeállított csinos kézi könyvtár, zongora, több művészileg értékes festvény s album, mindmegannyi főkellékei a falusi életnek.

Nem hiányoztak hűvös lakszobák, melyek nyáron által feledtetik a tikkasztó meleget; sem tágas jó kandallók, melyeket megpillantva, szinte örvendve várjuk a bekövetkezendő őszi napokat, estéket, a pattogó vidor lángokat s azok kétes és mégis, – kivált szép nő társaságában – annyira kellemdús világát.

E kis paradicsom lakosait ha vizsgáljuk, érdemeseknek tartjuk arra, hogy ott élvezzék fiatal koruk gyönyörteljes napjait.

Ágnes grófnő magas nyulánk termetű, arcza görög ízlés szerint metszett.

Legszebb részei: barna, nagy és sokatmondó, igéző tüzű szemei, hajlott orra, hófehér fogai, kissé felduzzadt piros ajkai s gazdag fürtökben aláhulló fekete haja. -16-

Az ilyen külsejű nőknél sokszor hiányozni szokott élénkség még inkább növelte az egésznek tökélyét s kedvességét. Jellemében azonban bizonyos változékonyság volt, mely lehetővé tette, hogy nem ritkán legélénkebb perczeit búskomorak váltották fel.

Vajjon az élénk, vagy búskomor Ágnes volt-e szebb? ezt bajos elhatározni; mert ő mindig szép és szeretetreméltó.

Mint egyetlen gyermek a háznál, rendkívüli, mondhatni túlszorgos gonddal neveltetett ugyan, de szülei túlzott szeretete, nem ritkán engedvén akaratának akkor is, mikor azt tenni vétek volt, ha nem is épen romlott, némileg mégis elkényeztetett hölgygyé tette a fiatal, tizenkilencz éves Ágnest.

Alap-jellemvonása a jóság levén, ügyes vezető kezében hajlékony s könnyen fékezhető volt természete. Semmit sem gyűlölt annyira, mint a tétlenséget; nem engedé, hogy unalom szállja meg fiatal erőtől pezsgő lelkét. Csak midőn valamiért neheztelt vagy bánkódott, képes volt órákig tétlen ülni; s akkor egyedül szíve s annak búskomor érzelmei működének.

Marosi harmincznyolcz éves, gazdag földbirtokos volt, ki temérdek sokat utazott, sok asszonynak udvarolt, s meglehetős sokat tanult is, mennyiben az élet mindennemű, változékony szinezetű viszonyait felhasználta arra, hogy bizonyos, szerinte csalhatlan életbölcseséget alkosson magának.

Külseje nem volt ugyan feltűnő szép, mind a -17- mellett ügyessége s viselete által kiegészítve, nagyon is természetesnek találta mindenki, hogy szerelmére méltónak találta Ágnes vagy bármely más nő.

Jellemének legfőbb hibája, bizonyos lelki s testi restség volt, melynek sokszor engedve akaratlanul is önző lett. Önön gondolatai s tettei szerint itélvén meg mindenkit, gyakran felette hibás és igazságtalan volt okoskodásaiban s hiedelmeiben. Szóval, a szerencsének némileg elkényeztetett s nem mindig csalhatatlan álmokban ringatott gyermeke volt.

De hát e két lény, megajándékozva mindennel, mit az élet közönséges fogalmai szerint szükséges arra, hogy szerencsések lehessünk, boldog s elégedett volt-e valóban? -18-