A lelkem is sirt! és miért?

Oh mert roppant bubánat ért!

Fogalmatok sincs róla, mi

Gyászos költőnek hallani,

Hogy verse hitvány, verse rosz,

S egy kukk dicsőséget se hoz.

És én hallottam ezeket,

És szívem ketté nem repedt;

Mi több: mely verseim felett

Mondának ily itéletet?

Szép bordalok, jó bordalok!

Ti rólatok, ti rólatok

Hallottam ezt; pedig hivém,

Hogy a hir kakasüllején

Anakreon, Vitéz Mihály

S Béranger már alattam áll,

Alattam áll általatok,

Szép bordalok, jó bordalok!

S im szép hitem tündérhona

A magasból lepottyana.

Amen hát!… a mint van, legyen,

Meghajtom a sorsnak fejem,

És tűrök töredelmesen;

Nem zengem többé sohasem,

Nem zengem én a bort, csupán

Torkomba öntöm ezután.

(Pest.)