Igaz-e, királyom,

A mit mondogatnak?

Nálad híre sincs a

Szabad akaratnak.

Megtennél te mindent

A magyar javára;

Csakhogy titkos önkény

Korlátokba zára.

S nem csak közdolgokban

Vagy te korlátozva;

E gyalázatos kény

Elhat ten lakodba.

A mi örömednek

Volna kútforrása,

Elzárják előled,

Hogy szemed se lássa.

És kinek, kinek vagy

Ilyen szolgarabja?

Szolgádnak, királyom,

Ki sajátod lopja! –

Ha ez így van: sorsod

Szívemből sajnálom…

Ugy nézz a szemembe

Jó öreg királyom.

(Pest.) -451-