Kicsinke szőke kis leányka,

Az én szerelmem nagy!

És tárgya e nagy szerelemnek

Kis szőke lány, te vagy.

Mit mondasz erre, szőke kis lány?…

De ez csak fele még.

Azon volnék én, hogy te lennél

Én nékem feleség!

Eljösz-e hozzám? el?… szépséges

Szép fejkötőt veszek,

S csak azt mondom: kimondhatatlan

Hüséges férj leszek.

Őrzöm szemem fényét, de téged

Még jobban őrzelek,

Hogy drága egészségednek ne

Ártson hideg, meleg.

Ott fenn lakunk Pest városában,

Az élet ott vig ám!

De az atyushoz is lejárunk,

Kivált pénzfogyatán.

Hogy suttogják majd, ha az utczán

Végig megyek veled:

Petőfi felesége… erről

Csinál szép verseket.

Csinálok ám, teringettét is,

Hogy bámulnak bele!

Maholnap egész Magyarország

Nevemmel lesz tele.

Ugy estenként csak neki űlök,

Te meg majd azalatt

Lefekszel szépen s melegíted

Előre ágyamat.

S ha elkészűl egy-egy dicső vers,

Én is levetkezem,

Hozzád simúlok és azt mondom:

Menj beljebb, gyermekem!

Igy éldegélnénk… hát csak ennyit

Akartam mondani.

Mit szólsz rá szőke kis lány, lesz-e

Belőle valami?

(Duna-Vecse.)