Oh mi szép a vándorélet… oh az

Irigylendő vándormadarak!

Nem tudják ők, nem tudják: mi a tél?

Egy tavaszból másba szállanak.

Vándorolni… vándorolni, mint a

Fecske, mint a gólya, szabadon:

Add e sorsot én nekem teremtőm,

Hajdan ez volt a kivánatom.

Oh mi szép a házi élet… oh az

Irigylendő házi madarak!

Mit törődnek ők téllel, tavaszszal?

Fészkeikben olyan boldogak.

Házasodni, házasodni… élni,

Halni a szerelmi lánczokon:

Add e sorsot én nekem teremtőm!

Mostan ez az én kivánatom.