Piros orcza, piros ajkak,

Barna fürtök, barna szem,

És ez arczon és e szemben

Mennyi lélek, istenem!

Oh ha birhatnám e lelket,

Ezt a lelkes kis leányt!,

Szólj, leányka, mondd, hogy téged

A szerelem még nem bánt.

Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már,

Mondd, hogy engemet szeretsz,

És ez a szó életemnek

Egy új teremtője lesz.

-458-

Én szeretlek, és szerelmem,

E végetlen áradat,

Mint a földet az özönvíz,

Eltemette multamat.

Nem tudom, mi voltam eddig,

Ámde azt sem, mi leszek;

Tőled függ, hogy sötét árnyék,

Vagy fényes sugár legyek.

Mit határzasz?… már látásod

Megépíté mennyemet;

Oh leányka, ezt a mennyet

Nem szabad ledöntened!

Im letérdelek előtted

S esdve nyujtom föl karom;

Vonj föl engem kebeledre,

Vagy borúlj rám, angyalom!