Jellemtelenség e kor bélyege;

Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,

A mi az embert emberré teszi.

E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,

Vagy legfölebb is állatok vagyunk.

Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza

S az emberiség kettős szent nevében:

Ha gyermekekkel áld meg majd az isten

Olts gyermekid szivébe jellemet,

Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.

És nem szükség, hogy mást is adj nekik,

Mindent adál, ha jellemet adál.

(Debreczen.)