Oda járok, hova senki nem megyen,

Hogy a világ szeme észre se vegyen.

Neki adom ott magam a bánatnak,

Szememből a könnyek csak úgy szakadnak.

Soha, soha ilyen őrült szerelem!

Nem tudom én mit fog tenni én velem!

Mérföldekre belátom a világot,

Szerelmemben egy lépésre sem látok.

Örökös bujdosásban van a lelkem,

Egyre űzi nyughatatlan szerelmem,

Hol lesz, hol lesz az én megpihenésem?

Öledben-e, lyány, vagy a sír ölében?