Gyönge tüdejének erős volt még e kürt,

De ő mindenféle nehézséget legyűrt,

Vadon erdőkbe járt magános sziklákra,

Ott szoktatta magát kürtje fuvására,

Makranczoskodott a csont soká, de végre

Szépen rá tanult az engedelmességre,

S azt a hangot adta, mely Lehelnek tetszett,

Mely földet riasztott, mely eget repesztett.