Lehel ifjusága e csatákban telt el,

Nem ért rá játszani a szép szerelemmel,

S a szerelemgalamb, gyönge erejével

Nem győzött repűlni Lehel sas-lelkével.

Volt még is kedvese, a kinek szerelmet

Eskütt, ki mindig ott volt oldala mellett,

Kit nem adott volna a félvilágért sem…

Szükség-e mondanom, hogy a kürtöt értem?