Sokszor éjjelenként, ha pihent a tábor,

Ki-kiszólt a kürtszó Lehel sátorábol,

Ott benn űlt a vezér kürtjét fújogatva,

Elgondolkodott a katonaság rajta.

Ilyenkor nagy volt a csend; még a paripák,

Azok is a fűvet lassabban harapták,

Mintha csak félnének rendzavarók lenni,

Vagy hogy jobban esett hallgatni, mint enni.