»Nemzetes nagyurak, országunk vitézi,

Az ember életét isten úgy intézi,

Hogy az idő nem áll, de folyton folyva mén,

Ifjú lesz a gyermek, az ifjú pedig vén.

Mi már ugy vagyunk, hogy ki megkopaszodott,

Mint jó magam, ki meg őszbe csavarodott,

Mint itt Botond öcsém, Bulcsú sem különben,

Éveink száma több, mint háromszor ötven.