Völgy homályán, fák hüsében,

Kert megett,

Zeng a lantos hév szerelmi

Éneket.

Zeng, ha gyúl a rózsahajnal

Keleten,

Ha nyugodni bércz megé a

Nap megyen.

S szép tavaszszal, nyár hevén hüs

Őszön át

Pengeti a szerelemnek

Hév dalát.

S édes díja zengzetének,

A leány

Ha kacsingat által a kert,

Ajtaján.

Jő a tél, és megnyil a kert

És ragad

Kebelére a leány – más

Boldogot.

A csalódott megy kinok bús

Éjjelén,

S hallgat a dal lantja néma

Idegén.

(Duna-Vecse, máj. 27.)