Vert az óra,

Halnak a remények,

Kik szivembe

Hajnalfényt hintének;

Szebb jövendő

Tiszta hajnalfényét,

Mely keblemnek

Éjjelét üzé szét.

Vert az óra!

A szörnyű itélet:

»Elszakadni

Mindörökre tőled,

Lány! szerelmem

Nyájas tavaszában!«

Zúga hozzám

Rémes kongásában.

Szűm nyugalmát

Ismét hol találja,

Messze tőled

Keblem ideálja?

Honnan int a

Csendes béke réve,

Honnan int a

Bujdosó elébe?

A mosolygva

Kedvező szerencse

Pályád édes

Örömekkel hintse,

Míg én búban

A széles világot

Átfutom, nem

Lelve boldogságot.