Kecses tavasz virúla;

Vidám tekintete

Berkemnek kebelébe

Rózsákat űltete.

Mosolygtak a tavasznak

Bájgyermeki felém,

S én a bibor bimbókat

Enyelgve tördelém.

De látta a leányka

Könnyelmü tettemet,

S testvéreit boszúlva –

Kitépte szívemet.

Azóta létem árva,

Kietlen pusztaság,

Mint, melynek elraboltam

Diszét, a rózsaág.