(Heine után németből.)

Te szép halász leányka,

Hajtsd partra csolnakod;

Jőj, s ülj le oldalamhoz,

És nyujtsd nekem karod.

Fejecskéd tedd szivemre,

S ne félj, ne oly igen,

Hisz gondtalan naponként

Jársz a vad tengeren.

Tengerhez szűm hasonló,

Van rajt vész, ár, apály;

És mélyen fenekében

Nem egy szép gyöngy is áll.

(Pápa.)