Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében,

Az életkönyv ez, benne két lap a mienk,

Az egyiken borongó gyász vonul sötéten,

A másik hajnalodva rózsaként dereng.

Ohajtom én: legyen hű kedveződ a végzet,

Hogy általolvasnod ne kelljen a sötétet.

(Pápa.) -442-