1) Hégésippe Moreau, Francziaország egyik legszebb lelkű és legszerencsétlenebb költője. Született Párizsban 1810-ben s meghalt 1838-ban sok évig tartó koldús-nyomor után egy kórházban, isten és embertől elhagyatva. Költeményeit halála előtt nem rég adta ki, s dicsősége még jókor érkezett… temetésére. Nyolcz évi koplalásának dija pompás temetés volt. – Gilbert, kiről e dalának végsorai szólnak, előtte-élt franczia költő volt s szinte, mint ő, nyomorban és kórházban halt meg. – És ezek Francziaországban történtek, a nagy és fényes Francziaországban!… mit mondjon, mit tegyen a magyar költő? hallgasson és, ha lehet ily szomoru vigasztalástól, vigasztalódjék. A költő mindenütt édes gyermeke az inségnek.

2) Sietek lefordítani e költeményt, mely megbecsülhetetlen érdekű talán nem csak én reám, hanem minden olvasóra nézve, mert a dicső Béranger irta és irta a februáriusi forradalom, a köztársaság kikiáltása után és irta hatvannyolcz éves korában! és végre, mert ez legszebb költeményei között talán a legszebbik. (Petőfi jegyzete.)

3) »E verset még 1844-ben irtam; nem szükséges megmagyaráznom, miért hevert mindeddig iróasztalomban, annak is a fenekén.« Jegyzi meg Petőfi 1848-ban, midőn e költeményét a »Mártius tizenötödike« czímű lapban kiadta.

4) Ezen s a következő három költeményt Kovács Mihály túrkevei reform. tanitó küldte be a Petőfi-kiadás számára. A három elsőt, Petőfi költeményeinek tizenhat ivre terjedő kéziratával, Fazekas Lajos volt nagykőrösi tanár ajándékozta 1858-ban a beküldőnek. E három költemény is azok közül való, melyeket a költő gyüjteményeiből kihagyott; a negyedik: az »Ez a világ« kezdetű, nincs az emlitett kéziratokban s csak később jutott, mint Petőfiének vélt költemény, a közlő birtokába.

5) A Honderü engem legközelebb többek közt arrogantiával vádol; bizony ha csak oly parányi arrogantia volna is bennem, mint benne jóravalóság, ő rája nem is hederítenék, nem hogy még megénekelném.

6) Én ha verset irok, nem irom a magam mulatságára, hanem irom azért, hogy kiadjam, hogy mások gyönyörködjenek benne vagy okuljanak rajta. (Elérem-e czélomat vagy nem? az nem tartozik ide.) Sokan voltak, kik e költeményem kiadását ellenezték. Nem tehetek róla. Én érzem a legnagyobb fájdalmat, hogy erre kényszerülve vagyok mert én szerettem, és tiszteltem legjobban Vörösmartyt mind azok közt, kik őt valaha szerették, de elveimet még sokkal jobban szeretem és tisztelem mint őt. Szivem sajog és vérzik, de kérlelhetetlen maradnék, ha elvérezném is belé. Brutus talán sirva szúrta le jóltevőjét, apját, Caesart, de leszúrta. Hogy Vörösmartyt elitélem, nagy áldozat, melyet szivem tesz elveimért; de bár mily nagy ez áldozat, kész vagyok és mindenkor kész leszek sokkal nagyobbakat is tenni értetek, szentséges elveim!

7) E tábornok nem Mészáros Lázár volt.

-465-