Hortobágyi kocsmárosné, angyalom!

Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom;

Debreczentől Nagy-Hortobágy messze van,

Debreczentől Hortobágyig szomjaztam.

Szilaj nótát fütyürésznek a szelek,

Lelkem, testem majd megveszi a hideg:

Tekintsen rám, kocsmárosné violám!

Fölmelegszem kökényszeme sugarán.

Kocsmárosné, hejh hol termett a bora?

Savanyú, mint az éretlen vadalma.

Csókolja meg az ajkamat szaporán,

Édes a csók, megédesűl tőle szám.

Szép menyecske… savanyu bor… édes csók…

Az én lábam ide s tova tántorog;

Öleljen meg, kocsmárosné édesem!

Ne várja, mig itt hosszában elesem.

Ejh galambom, milyen puha a keble!

Hadd nyugodjam csak egy kicsit fölötte;

Úgy is kemény ágyam lesz az éjszaka,

Messze lakom, nem érek még ma haza.

(Hortobágy.)