»Öcsém uram, vigyázzon magára,

Vagy inkább az oldalbordájára;

Fiatal is szép is a menyecske –

Ugy segéljen, kutya van a kertbe’.«

‚Bátyám uram, mit nem kell hallanom?

Szomorú az eset, ha úgy vagyon;

No de míg másnak fúja kásáját,

Meg ne égesse a maga száját.‘

»Öcsém uram! mit gondol, az égre?

Az én öregem ezt már túllépte…«

‚Hja, a sót vén kecske is megnyalja.

Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.‘

-125-

Igy az agg szomszéd jó indulatja

Öcscse urát gyakran látogatja;

S sohsem hiányzik ilyetén leczke:

Fiatal is szép is a menyecske.

Történik, hogy a jó szomszéd bátya

Öcscs’ urától elmarad sokára.

Megtudni, hogy mi ennek az oka,

Öcscse ura hozzája ballaga.

S akközben, hogy ballagott hozzája,

Már készűlt is erősen reája,

Mit feleljen? ha majd szól a leczke:

Fiatal is szép is a menyecske.

De most ez egyszer szomszéd bátya

Jó tanácsával elő nem álla;

Hanem, ülvén a kemencze mellett,

Nagy szomorún ilyen szókat ejtett:

»Öcsém uramnak igaza vala,

Mikoriban azt mondotta, hogy a…«

S felsikolt felesége magzatja,

S a jó öreg – mit tegyen? – ringatja?

(Duna-Vecse.)