Éj leng alá a mély vadonra,

S az út majd jobb-, majd balra tér;

Lépteim bolyongva tévedeznek –

Ki lesz előttem hű vezér?

A menny ivén ugyan fölöttem

Ragyognak égő csillagok,

De vajh talál-e czélra pályám,

Ha lángjaiknak hinni fog?

Az égi fények ezredénél

A lyányszem tündöklőbb vala,

S még is, ki hittem súgarának,

Hajh, engem még is megcsala!

(Veszprém.)