Miljom átok! bort a billikomba,

Részegítő, lánghullámu bort!

Mely keservet és bút martalékul

A felejtés örvényébe hord.

Bort öblébe váltig a kehelynek,

Bort elémbe szakadatlanúl!

Ide nézzen a puszták homokja,

És ha nem tud inni, megtanúl.

Kedvben ég e csont velője már is,

És eremben a kéj habja forr;

Üdv neked, te mámorok homálya!

Üdv neked, te mámor anyja, bor!

Hah, e kancsó a mesés világnak

Feneketlen hordaja talán?

Bort belé! mert nem szivelhetem, ha

Puszta szájjal ásitoz reám;

-126-

Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam –

Éljen a nemes keblű barát,

Ki midőn a vész harangja zúgott,

Szent hűséggel nyujtá jobb karát;

Éljen a világ dicső folyása…

És az élet… és a szép világ…

S az igazság védpalástja, mely az

Üldözöttnek menedéket ád;

Éljen a szív biztató vezére,

A varázsdalt pengető remény;

Éljen a menny, a pokol és minden,

Minden éljen… oh csak veszszek én!

(Pápa.)