A világ az isten kertje!

Gyom s virág vagytok ti benne,

Emberek!

Én a kertnek egy kis magja,

De az úr ha pártom fogja:

Benne gyom tán nem leszek.

Tiszta e kebelnek mélye;

Égi kéz lövelt beléje

Lángokat.

És a lángok szűzen égnek

Szent oltárúl az erénynek

El nem romlott szív alatt.

Nem építek sors kegyére,

Tűrök, mit fejemre mére,

Jót, rosszat;

Mit ma ád, elvészi holnap;

Majd megadja, a mit elkap –

Jellemképe változat.

Mint a róna, hol születtem,

Lelkem útja tetteimben

Egyenes;

Szavaimmal egy az érzet,

Czélra jutni álbeszédet

Tétovázva nem keres.

És az ég szivem földébe

Drága fádat ülteté be,

Szerelem!

Koszorúba fűzöm ágit,

Koszorúm szerény virágit

A hazának szentelem.

(Kecskemét.)