Én alkotóm! mindenható vagy:

Hozd vissza a pillanatot,

Midőn e hölgy a szerelemnek

Első tüzére gyúladott;

Midőn ajkán a vallomásnak

Első, szent hangja reszkete,

S ott én legyek, kit csókra hí föl

Édes kedves tekintete!

S mit adjak érte?… E husz éves

Életnek vedd el tavaszát,

A szép remények tündérföldét,

Mit lelkem a jövőben lát;

S ha nyílik út embernek égbe,

És üdvességet osztasz ott:

E túlvilági üdvességből

Végy el egy drága századot!

(Pest.)