Nem megyek én innen sehova,

Noha sorsom itten mostoha;

Hát ha volna még mostohább is,

Nem maradnék-e itt tovább is?

Nagyon kedves nekem ez a hely;

Elmegy majd a tavasz, menjen el,

Elmehet a nap, a csillagok…

De én nem mék, én itt maradok.

Fa vagyok én, lelkem a gyökér,

Gyökér nélkül a fa meg nem él;

S hogy téphetném azt ki földéből,

Ide való mátkám szivéből?

Azért nem mék innen sehova,

Noha sorsom igen mostoha;

De ha volna még mostohább is,

Megmaradnék itten tovább is.

(Debreczen.)