A faluban utczahosszat

Muzsikáltatom magamat;

Tele palaczk a kezembe’,

Tánczolok, mint veszett fene.

Huzd rá czigány, siralmasan,

Hogy magamat kisírhassam.

De majd ott az ablak alatt

Húzzatok valami vigat.

Ott lakik az én csillagom,

Az én bujdosó csillagom,

A ki tőlem elbujdosott,

S világát mással éli most.

Hejh czigányok, itt az ablak:

Most a leges-legvigabbat!

Ne lássa az a csalfa lyány,

Hogy búsulok csalfaságán.

(Duna-Vecse.)

-157-

-158-