Pusztán születtem, a pusztán lakom.

Nincs födeles, kéményes hajlokom;

De van cserényem, van jó paripám:

Csikós vagyok az alföldi rónán.

Szőrén szoktam megűlni a lovat,

Ha ide vagy oda útam akad;

Nem szükséges a nyereg a hátán –

Csikós vagyok az alföldi rónán.

Gyócs a gatyám, patyolat az ingem:

Nem vettem, a rózsám varrta ingyen.

Hejh, maholnap az én piros rózsám

Csikósné lesz az alföldi rónán.

(Kún-Szent-Miklós.)