Az én szerelmem nem a csalogány,

Kit fölkeltett a hajnalszürkület,

Hogy édes ének szóljon ajakán

A nap csókjától rózsás föld felett.

Az én szerelmem nem kies liget,

Hol csendes tóban hattyúk ringanak,

Fehér nyakok mig bókot integet

A vízbe néző hold sugárinak.

Az én szerelmem nem nyugalmas ház,

Mit kert gyanánt körűl a béke vett,

Hol a boldogság anyaként tanyáz,

S tündér leányt szűl: a szép örömet.

Az én szerelmem rengeteg vadon;

A féltés benne mint haramja áll,

Kezében tőr: kétségb’esés vagyon,

Minden döfése százszoros halál.

(Pest.)