Az én torkom álló malom;

Ugy őröl, ha meglocsolom.

Árva szívem a molnárja,

Bánatot hord garatjára.

Az én feleségem torka

Valóságos pergő rokka;

Hejh az én jó feleségem

Pörpatvart fon azon nékem.

Zúg, ha őröl, zúg a malom…

Csak hadd zúgjon, locsolgatom;

Zúgjon, zúgjon – ne halljam meg,

Hogy kincsem rokkája pereg.

(Duna-Vecse.)