Egy kálomista pap s Csokonai

Egymásnak voltak jó barátai.

Kilódul egyszer Debreczenből

S a jó barát előtt megáll,

S: ihatnám pajtás! így kiált föl

Csokonai Vitéz Mihály.

»No ha ihatnál, hát majd ihatol,

Akad még bor számodra valahol,

Ha máshol nem, tehát pinczémben;

Ottan nem egy hordó bor áll«,

Szólott a pap, s leballag véle

Csokonai Vitéz Mihály.

»Ihol ni, ucczu!« fölkiált a pap,

A mint egy hordóból dugaszt kikap;

»Szaladj csapért! ott fönn felejtém;

Szaladj, öcsém, de meg ne állj!«

És fölrohan ló halálában

Csokonai Vitéz Mihály.

-178-

A likra tette tenyerét a pap;

Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap,

S a csap nem jött, és a pap morgott:

»De mi az ördögöt csinál,

Hol a pokolba marad az a

Csokonai Vitéz Mihály?«

Tovább nem győzte várni a csapot,

Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt,)

Fölmén a pinczéből a házba,

De ott fönn senkit nem talál.

Csak késő este érkezett meg

Csokonai Vitéz Mihály.

Hát a dologban ez volt az egész:

Kereste ott fönn a csapot Vitéz,

Zeget-zugot kikutat érte,

De csak nem jön rá, hogy hol áll?

És így csapért szomszédba mégyen

Csokonai Vitéz Mihály.

A szomszédban valami lakzi volt.

Elébe hoztak ételt és italt;

És ím az étel és bor mellett

És a zenének hanginál

Csapot, papot, mindent felejtett

Csokonai Vitéz Mihály.

(Pest.)